A mesterséges intelligencia (a továbbiakban: MI) ma már a mindennapi élet szerves része, amely az elmúlt években szinte minden iparágat átalakított. Az algoritmusok által vezérelt rendszerek képesek szövegek, képek, zenék vagy akár programkód létrehozására, sőt már nemcsak segítik a feltalálói folyamatokat, hanem önállóan is generálhatnak találmányokat.
Ez a fejlődés új dimenziókat nyit a szellemi tulajdonjog területén, és egyben rendkívül komplex kérdéseket vet fel a művet vagy találmányt létrehozó személyének meghatározásától egészen a szabadalom megszerezhetőségéig. Mindez komoly szerzői jogi és iparjogvédelmi kihívásokat eredményez, amelyekkel egyre tudatosabban kell szembenézni, különösen a gyorsan változó technológiai és jogi környezetben.
Leggyakrabban felmerülő kérdések
A mesterséges intelligencia, az algoritmusok és a szellemi tulajdonjog metszéspontjában számos összetett jogi kérdés merül fel. Az alábbiakban a gyakorlatban leggyakrabban felmerülő problémákat és az ezekre vonatkozó jelenlegi jogi megközelítéseket ismertetjük. Az egyik legfontosabb kérdés, hogy az MI által generált tartalmak és találmányok egyáltalán részesülhetnek-e szellemi tulajdonjogi védelemben, tehát szerzői jogi vagy szabadalmi oltalom alatt állhatnak-e. Az Európai Unió joggyakorlata szerint a szerzői jogi védelem hagyományosan az „eredeti” műveket illeti meg, melyből következően a jelenlegi jogértelmezés szerint a szerzői jogi védelem emberi alkotóhoz kötődik. A szerzői jog abból indul ki, hogy szerző fogalmánál fogva kizárólag természetes személy lehet, a védelem tehát közvetlenül az alkotót, mint természetes személyt illeti. Így a fenti kérdések megítélésénél az egyik elhatárolási pont az emberi közreműködés és ennek mértéke. Következtetésképpen, minél kisebb szerepet játszik az ember a kreatív vagy feltalálói folyamatban, annál bizonytalanabb a szerzői jogi védelem, illetve szabadalmi oltalom lehetősége az adott műre vagy találmányra vonatkozóan. Fontos kiemelni azonban azt is, hogy az Európai Unió joggyakorlata a fenti kérdés tekintetében még jelenleg is kialakulóban van, továbbá esetről esetre változik. Míg bizonyos esetekben az MI csupán eszközként jelenik meg az emberi alkotó mellett, más esetekben már önálló döntéshozó szerepet tölt be a kreatív vagy innovációs folyamatban, ami jelentősen megnehezíti az oltalmazhatóság megítélését. További kérdésként merülhet fel, hogy amennyiben az MI által generált tartalom vagy találmány oltalomban részesülhet, ki minősül szerzőnek, illetve ki tekinthető a szabadalmi jog jogosultjának. Az MI és ember közös részvételével létrejövő alkotások esetében különösen nehéz meghatározni, hogy a jogi értelemben vett szerzői minőség a fejlesztőt, a felhasználót, a megrendelőt vagy esetleg más harmadik személyt illeti meg. A szabadalmi jog területén hasonlóan kérdésként merülhet fel, hogy ki jogosult a szabadalom bejelentésére és kit illetnek az ezekhez kapcsolódó személyi és vagyoni jogok, abban az esetben, ha a találmány létrejöttében jelentős szerepet játszott egy MI-rendszer. Szintén központi probléma annak megítélése, hogy az autonóm módon, vagyis emberi beavatkozás nélkül létrejött MI-találmányok egyáltalán szabadalmazhatók-e.
A mesterséges intelligencia rendszerek betanítása, szerzői művek felhasználása és az „opt-out” rendszer
Az első kérdéskörhöz kapcsolódóan említendő problémakör a szerzői jogi védelem alatt álló művek mesterséges intelligencia rendszerek betanításához történő felhasználása és annak megítélése, hogy hol húzódik a határ a jogszerű adatfelhasználás és a jogsértő felhasználás között. Az egyik legnagyobb kihívás ugyanis, hogy a mesterséges intelligencia rendszerek betanítása jellemzően rendkívül nagy mennyiségű, sok esetben szerzői jogi védelem alatt álló tartalom felhasználásán alapul. Felmerül ezért a kérdés, felhasználhatók-e jogszerűen ezek a művek, illetve integrálhatók-e adatbázisokba anélkül, hogy az a jogosultak jogait sértené, vagy a jogosult ahhoz hozzájárulna. A jelenlegi szabályozás lehetővé teszi a szöveg- és adatbányászat (TDM) bizonyos eseteit. Ennek értelmében főszabály szerint megengedett szerzői jog által védett tartalmak többszörözése, illetve kimásolása, amennyiben az valamilyen automatizált feldolgozás céljából, például MI betanítása céljából történik. A szöveg- és adatbányászat azonban jelentősen kiszolgáltatottá teszi az egyes művek szerzőit, így az új szabályozás egy hangsúlyos korlátot vezetett be ennek kiküszöbölésére, az úgynevezett „opt-out” rendszert. Eszerint a jogosultak fenntarthatják a jogaikat, és megtilthatják műveik ilyen célú felhasználását. Ilyen esetben a mesterséges intelligencia rendszerek betanítása a fenti védelem alatt álló művek esetében csak megfelelő engedély birtokában jogszerű. A fenti korlát gyakorlati alkalmazása számos kérdést vet fel, azonban a konstrukció, egyensúlyi megoldást is jelenthet egyes szerzők számára.
Összegzés
A mesterséges intelligencia térnyerése miatt a szellemi tulajdonjog területén egyre hangsúlyosabbá válnak azok a kérdések, amelyek az innováció, az adatfelhasználás és a szerzői mű védelme, és az iparjogvédelmi oltalom határán helyezkednek el. Összességében az MI által generált tartalmak és találmányok jogi megítélése esetenként eltérő lehet és megítélése legtöbbször az adott ügy egyedi körülményeitől függ. Mindezek miatt kiemelten fontos a tudatos jogi tervezés, különösen a megfelelő szerződések, belső szabályzatok és a védjegyoltalom megszerzéséhez szükséges lépések előkészítése a szellemi tulajdonjog komplex rendszerében. Továbbá a mesterséges intelligencia rendszerek betanítása során felhasznált szerzői jogi művek kérdése, illetve az ezek alóli kivételi rendszer alkalmazása újfajta egyensúlykeresést igényel az innováció ösztönzése és a jogosultak védelme között. Mindez rávilágít arra, hogy a szellemi tulajdonjog és a mesterséges intelligencia fejlődése között folyamatos egyensúlykeresés zajlik, amely a jövőben várhatóan tovább mélyíti a jogi és gyakorlati kérdéseket a vállalkozások számára.