A COVID-19 járvány begyűrűzése hazánkba jelentős hatással van a gazdaság legtöbb szektorára. Számos rendezvény elmarad, bizonyos termékek és szolgáltatások elérhetősége korlátozódik és sok gazdasági szereplő találkozik azzal, hogy beszállítói és más partnerei jobb esetben a korábbi megállapodásuktól eltérően, rosszabb esetben pedig egyáltalán nem tudnak teljesíteni. Mindennek kapcsán pedig sokszor merül fel végső érvként a teljesíteni nem, vagy csak korlátozottan képes vállalkozások részéről a vis maior-ra hivatkozás.
Példaként szokták rögzíteni szerződésekben háború, lázadás, terrorcselekmény, sztrájk, baleset, tűz, blokád, árvíz, természeti katasztrófa, súlyos energiaellátási zavar bekövetkeztét. Joghatásként pedig a klauzula szinte minden esetben az ilyen szélsőséges körülményekből fakadó szerződésszegés felelőssége alól mentesít. A felek közötti üzleti kapcsolat szabályozása érdekében előfordul ezen felül, hogy kommunikációs szabályokat és eljárásrendeket is megszabnak ezen a ponton.
Le kell azonban leszögezni, hogy a vis maior ugyan egy ókor óta ismert jogi fogalom és a köznyelvben is gyakran felmerül egyfajta általános kibúvóként, a hatályos polgári jogi kódexünk nem ismer ilyen fogalmat. Nem ilyen név alatt, de a Polgári Törvénykönyv lehetővé teszi, hogy szerződéses kötelezettségei megszegésének jogkövetkezményei alól mentesüljön a szerződésszegő fél, ha a következő feltételek teljesülnek:
- a szerződésszegést ellenőrzési körén kívül eső, a szerződéskötéskor előre nem látható körülmény okozta és
- nem volt elvárható, hogy ezt a körülményt elkerülje vagy a kárt elhárítsa.
E körülményeknek együttesen és bizonyíthatóan kell fennállnia, ami nehéz helyzetbe hozhatja még egy ténylegesen vétlen felet is, de még így is felmerülhetnek olyan helyzetek, ahol ez védekezési lehetőséget nyújt egy nehéz helyzetbe került vállalkozásnak, a szerződés ilyen tárgyú rendelkezés hiányában is.
Külön kezelendő ettől a szerződés teljesítésének lehetetlenné válása. Ezen belül a jelenlegi helyzetben a legérdekesebbnek az az eset tűnik, amikor egy olyan külső körülmény jelenti objektív akadályát a szerződés teljesítésének, amiért a felek egyike sem felelős, senkinek sem a hibája.
Ez az ok nem szükségszerűen jelent fizikai akadályt, mivel a hazai bírósági gyakorlat elfogad ilyenként tiltó jogi normát is. A jelenlegi veszélyhelyzetet elrendelő kormányrendelet tartalmaz olyan pontokat, amik elképzelhető, hogy ilyen akadályként merülnek fel. Az az 500 főnél több személy részvételével, nem zárt helyen tartandó események betiltásának például lehet ilyen hatása.
Az ilyen módon lehetetlenné vált szolgáltatás tekintetében a szerződő felek egyike sem tartozik kártérítéssel a másiknak, de a lehetetlenülés előtt teljesített szolgáltatás ellenértékét ki kell egyenlíteni, a kifizetett ellenértékét, ha annak ellenében szolgáltatást már nem lehet nyújtani, akkor vissza kell fizetni.
Érdemes tehát észben tartani, hogy nem lehetséges mechanikusan hozzákapcsolni minden elmaradó teljesítést valamelyik jogkövetkezményhez. A fenti esetek mindegyike kapcsán a tényleges, konkrét jogkövetkezmények és a mentesülés esetleges lehetősége mindig a helyzet egészének a vizsgálatával, az összes körülmény mérlegelése alapján egyedileg határozható meg.